...és nem lesz közös naplemente
házakra dűlő barna este
megbékélés csendes szóval
utána csók is útravalóval
másnapi friss ébredéshez
lapos napok kerekítéséhez
múlik a legendás tarka szépség
marad a szürke bundás vénség
egyedül magam fák megett
ne lássa senki könnyezek
csak az Isten minden szárnyas raja
leghosszabb szárnyú arkangyala
ki őrzött eddig
óvott a mától
nem látszom ki a korhadt fától
világos törzs
sötét virág
lépésben halad minden tovább
majd vár egy barna doboz mélye
kinyitja egyszer Őfelsége
és fekete-fehér mezőn térdre
kényszerít a Nagykirály
bútor recseg
pók szalad
Ő zárja be a sorsokat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése