Fakó lovon, fakó emberek
koptatják az idő útját,
szemükben a csillogást
valakik egyszer bepiszkolták,
csak egy érintés kellene,
csak egy megértő sóhaj,
teremtő vagy, kezedbe vésett
fentről kapott megannyi jóval.
Mihez nyúlsz csak jót teremjen
ne gyűjtsd össze mások báját,
igazgass inkább ráncokat
s oldd meg a hiány sálját
mit nyakukra tekert a múlt, de
nem örök viselésre,
és készítsd fel arcuk árkait
a mosoly-mag elvetésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése