A Zsák, a Folt, és az Idő

Az Idő mindenbe beavatkozik. Ez, ugye senkinek nem újdonság. Ugyanúgy hatással van az emberekre, mint a tárgyakra.
Koptatja, használja őket, aztán egy óvatlan pillanatban eltünteti a szemünk elől. Olyan, mint egy gonosz varázsló.
Már majdnem erre a sorsra jutott a Zsák, meg a Folt is, amikor egyszer csoda történt.
A csodák, emberi kezdeményezéseken múló tettek, amit az égiek jóváhagynak, sőt segítenek is, csak észre kell venni a lehetőségeket.
A Zsák, egyszerű vászonból készült. Nem rég még izgalmas helyeken használták, mára már leginkább otthoni használatra való.
Egy kicsit átalakult az évek alatt, főleg, mióta egy luk keletkezett rajta.
Nem volt már otthon kedves, nem is igen tartottak benne semmit, mások számára használhatatlannak minősült. El is rejtették volna jó mélyre, ha hagyta volna magát.
A Folt, egy kicsit nehezebb helyzetben volt, mert ő meg, éppen egy másik zsákról bontotta le szakszerűen magát, nem is olyan rég.
Annyira nem illett már rá, annyira rikított róla, hogy úgy döntött, ő bizony megválik tőle.
Így kezdődött el a csoda.
A Zsák is, a Folt is elindult a nagyvilágba, két ellentétes irányból, és mivel lábnyomot nem akartak hagyni maguk után, ezért szörffel siettek felfedezni valamit, még az Utolsó Időket kihasználva.
Sok Idő telt el, néha hiábavalóságokkal, néha izgalmasan.
Egyszer, egy nagy terembe értek, ott egy szobába, mit sem sejtve egymásról, mígnem egy bizonyos harmadik, össze nem ismertette őket.
Az Időt leigázva, meghódítva figyelték egymást, majd közeledni kezdtek.
Sok Idő telt el, sok próbálkozás, amikor végre kiderült, a Zsák, meg a Folt összeillenek.
A Folt, pontosan, és ügyesen eltakarta a kifeslett lukat, és színben is illett a Zsákhoz, csak egy kicsit nehezebb anyagból készült, ami talán az előzmények miatt lehetett így.
Ez persze a Zsákot nem zavarta, sőt, azóta is cipeli magán, amíg az Idő közbe nem szól.