elhiszem
a csokrod
a vízébe öntött szavadat
tartós mosolyod
hitedet
az agyonmosott lepedő-lelkű
neked szeplőtelen
hajnali magamban
köszöntöttél
hát kezembe veszlek
táblámra írlak
magas homlokomra
el ne vessz
világnak hívott vad vadonban
megénekellek
öröknek szánt víg-dalomban
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésDe szép vers!
Szeretet a festéke!
És a köszöntő milyen lehet?
M.-G.Kérdezi István
Kedves István!
VálaszTörlésFantáziádra bízom, bár versem sokat elárult így is, tehát nagy segítség lehet.
Köszönöm szépen.
Éva