Fogadás

Hogyne szeretnélek,
te,
kicsiny, szőke,
szeplőtelen,
még nem mondanám, hogy rád unt szemem,
minden-reggeli első nézésem feléd tágul,
határtalanság mélysége, hossza vár,
sehol egy hegy,
csak fák állnak áldásra emelt karokkal rám.
Ideszülettem.
Fogadom hát a faóriások rám hulló áldás-árját,
hajamba markoló ragaszkodását a bogáncstövisnek,
innen el engem csak előre lábbal visznek,
faláda-zárban,
öledbe fogom pihenni magam,
küzdésem véled,
te,
sárga fém-arany színű
terméketlenségben is fényem.