ha beszélek,
unalmas meséket regélek,
kit érdekel,
cirpelő hang, megunt szöveg,
elnyomja csatára éhes tömeg.
Csendemet ez megalázza,
sírásba, gyászba taszigálja,
megöli a rezgést, térben.
A harang is zenél, minden délben,
kopik a nyelve, burája,
mégis fülünkbe kiabálja,
életre hívlak!
Nem érted?
Kedves Éva!
VálaszTörlésBeszélj,és írj!
Olvasód hangolódik.
Szép vers,István
Köszönöm. Bár néha igen elgondolkodom, van-e értelme?
VálaszTörlésKöszönöm: Éva
Igen,megtaláltad.
VálaszTörlésHatározottan állítom,István
Örülök, ha így gondolod, kettőnk közül, legalább te biztos vagy bennem.
VálaszTörlésSzeretettel: Éva