Meddig még?

Türelmem naponta csökken.
Az a hosszú, végtelen,
léniaegyenes folyosó
elfogyni látszik.
Agyam egy gyűrt űr-galaxis,
kövein hiány kockázik.
Nincsenek benne fények,
sem csillagok,
sem lények,
csak a képtelen nagy semmi
kavarta zűr, társa
a félelem
az újtól, ha
átszervezésre szorul
az életem.