Vonatok

Egy ismert, de képzeletbeli kép, ami sokunk számára előjön. A vonat ez, hiszen mindannyian átutazók vagyunk ezen a földön.
Felszállunk, bár igazából nem mi akartuk ezt, de ezzel bizonyára akkor, ott, azon az Első Állomáson örömet szereztünk valakiknek.
Utazunk.
Utazom.
Megállók várnak sorban, utasok szállnak fel, majd le. Vannak akikkel nagyon összeszoktam, nagyon ragaszkodom hozzájuk, mert hasonlóak vagyunk.
Vér, és föld köt össze bennünket.
Sok évi együtt utazás után, kiszállásuk nagyon fájt, és magányosnak éreztem magam nélkülük, ezért a szívemben mindig őrzöm pótolhatatlan helyüket.
Jönnek nem igazán kedves útitársak is, akik, ha nem hagynak ott, én szállok át más fülkébe, vagy más kocsiba.
Az ember szeret nyugodtan, kényelmesen utazni.
A vonat csak előre halad. Úgy tünik, mintha láthatatlan kezek felszednék mögülem a síneket, ezzel megszüntetik a visszafelé vezető utat.
Vonatok.
Haladnak egymás mellett, átnézhetünk a másik kocsiba, és integethetünk egymásnak, de a két, párhuzamosan lerakott sínpár, csak a végtelenben fog találkozni egymással.
Hát mégis nagy a világ!
Előfordul, hogy nem ülhetünk mindig oda, ahová éppen szeretnénk, mert arra a helyre elővételben megvásárolták a jegyet. Így, csak távolról tudjuk a másik, hasonló sorsú embert, figyelemmel kísérni, és előfordulhat, hogy egy óvatlan pillanatban azt vesszük észre, elkeveredett a tömegben.
Ahogy telik az idő, csomagjaim egyre nehezebbek.
Köszönöm, hogy felszálltatok hozzám, és eddig, segítettetek nekem, cipelni a terheket.
Hálás szívvel, nektek köszönöm, akik mellettem ültök, nektek akikkel egy kocsiból, mégis más szemmel nézzük a tájat, mert ti fogtok nekem segíteni az Utolsó Állmáson a leszállásnál.
Hol gyorsabban robogunk, hol csak döcög a vonatunk, de töretlenül halad előre. Nem gátolja sorompó, sem a szemafor piros fénye, mert neki haladnia kell addig, amíg megérkezik a Végső Állomásra.
Legjobban nektek fogok hiányozni, akik ma még velem utaztok, de bízzunk abban, hogy ott, a Nagy Állomáson, terhek, és csomagok nélkül, valamennyien újra együtt leszünk.
Addig, utazzunk együtt. Jó utat!