2011. március 9., szerda

Azt hiszed...

Azt hiszed hamarabb fekszem ha nem jössz?
Tévedsz.
Kedvesem, majd talán holnap.
Ma nem.
Ma, kicsit kuporgok még,
és semmiségemet élvezem.
Fanyar szájízzel kérdezem:
ki vagyok ebben a világmindenségben?
Mert most kivagyok,
igen,
pár napot kihagyok.
Veled.
Mert kérted.
Most pár napot,
egy hetet,
aztán egy hónapot,
és végül egy évet.
Így múlik el majd az élet.
Én itt,
Te ott.
Vagyunk és voltunk,
nincsenek holnapok.
Csak megkopott tegnapok.


4 megjegyzés:

  1. Kedves Éva!
    Az olvasó azt hiszi ,hogy ebben a szép versben elbocsájtás hangja szól.
    A hangulat, a mondanivaló nem illik a korábbi versek sorába.
    Vajon mi történhetett?
    Kérdezi István

    VálaszTörlés
  2. Kedves István!
    A versek sorát nem az író szabja meg, hanem az élmény.
    Mi is lenne, ha ez fordítva lenne?
    Nem vagyunk mindenhatók!
    Köszönöm, hogy elolvastad.
    Elárulom, nincs benne elbocsátás, ellenkezőleg. A hiány hangján szóltam. Szeretettel.
    Éva

    VálaszTörlés
  3. Éva,
    ha a hiány hangján így lehet szólni!
    Gratulálok.
    Béla

    VálaszTörlés
  4. Kedves Béla! Köszönöm, hogy egyetértesz velem.
    Éva

    VálaszTörlés