A Varázshegyen innen

Ablakban állva, távolba merengve,
létedre ismét, nyelvet ölt az este,
ballag a Hold,
susognak falombok...
Szemed fürkészőn keres.
Nem látod, hol vagyok.

Levelek hegyéről csöppenő
köd-gyöngyök tiszta fénye,
- könnyeim féltestvére.
Utadra guruló göröngy barna rongya,
- pihenj-t parancslok csendes szűz vadonba.

Ha ének száll fel téli nyírfaágról,
kopasz fa gőzpárát lehel,
burkolózz belé,
hallod?
Madarad énekel.

Felnézel unott képű Holdra,
udvarán találsz egy csillagot,
arcodra fénylek...látod?
Szobádba nézek.

Itt vagyok...