Megváltoztál már te is,
a végletekben találod magad
vagy alszol, vagy perzselsz,
nem leled középutad.
Anyám meséi eszemben járnak,
tavaszi mezítláb csattogást,
nyalta a földet, simítva hátát,
kísérte fentről a ragyogás.
Ma csizmába bújunk,
bokánk is fázik, s a kezünket
zsebünkbe dugjuk,
néma gyökerű fák alá állva,
nyakunkat kabátba húzzuk.
Sírnak a felhők, ázott az avar,
elbomlik mind ami volt,
csalogass napfény, öreg igást,
s lábára álló kiscsikót.
Nyílik a föld, reped a termő
magvakért kiált a mély,
eke utáni földszagú tavasz ,
föld-anya méhe szerelmet kér.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Itt a tavasz, ez jut eszembe versedről is! :):):)
VálaszTörlésNagyszerű kedves forci!
VálaszTörlésÉn is erre várok, erről apellálok.
Köszönöm: Éva
Kedves Éva!
VálaszTörlésTavaszváró versed kellemes zene.
A tavaszi friss föld illata csábító.
Köszönöm.
Kedves István!
VálaszTörlésTölts sok időt a természetben. Élvezd a nap melegét, hallgasd a szél zenéjét, a madarak csiripelését.
Szeretettel: Éva