Megváltoztál...

Megváltoztál már te is,
a végletekben találod magad
vagy alszol, vagy perzselsz,
nem leled középutad.
Anyám meséi eszemben járnak,
tavaszi mezítláb csattogást,
nyalta a földet, simítva hátát,
kísérte fentről a ragyogás.
Ma csizmába bújunk,
bokánk is fázik, s a kezünket
zsebünkbe dugjuk,
néma gyökerű fák alá állva,
nyakunkat kabátba húzzuk.
Sírnak a felhők, ázott az avar,
elbomlik mind ami volt,
csalogass napfény, öreg igást,
s lábára álló kiscsikót.
Nyílik a föld, reped a termő
magvakért kiált a mély,
eke utáni földszagú tavasz ,
föld-anya méhe szerelmet kér.