Kedves az erdő, a fák, a kilátó,
a szoba, a ház, az ágy.
Kedves vagy nekem.
Hol jártál idáig mondd,
vigyáztak rád?
Bújócskát játszottál velem,
aludtál mélyen egy titkos rejteken.
Én nem találtalak,
hiába-táncot jártam a kert alatt.
Most végre megvagy!
Angyalok helyett dúdolok éneket.
Ébredj fel végre, nincs még éjszaka,
a szürke este szőtt ezüstöt hajadba.
Ha akarod, fésűd lesz ujjam,
kiszedem őket,
befonom kontyomba mind...
Szemedben, néma panasz.
Jöhettem volna hamarabb.
Keserű gond ül a válladon,
az átaludt éveken töröd magad,
ne fájd mi nem volt, szeresd mi van,
kezedet szorítom, maradj.
Ha menni akarsz, majd kibontod magad...
Emlékem akkor is enyém, amíg élek,
magamnak festek belőle képet.
De jó újra olvasni, kedves Éva!
VálaszTörlésKöszönöm, még emlékszel rá?
VálaszTörlésDe jó újra emlékezni!
VálaszTörlésDe jó újra olvasni versedet.
Sokat jelent a szép emlékek felidézése. Az emlék maga, jelzi, hogy van múlt.
VálaszTörlésKöszönöm szépen: Éva