Szálltam góbé szárnyon
fel a magas égbe,
közelről láthattam
milyen szép a kékje.
Próbálom egyedül,
szárnyaim csattognak
nap felé fordulok,
a fények egyre húznak.
Nem törődök széllel,
csattogó villámmal,
dörgő fellegekkel,
emberek szavával.
Jó itt a magasban,
elkerül a bánat,
nem éri lövés sem
a csapdosó szárnyat.
Végtelenben élni,
senkitől nem félni,
merészet álmodni,
bántást elkerülni.
Ne kérjetek számon,
el ne ítéljetek.
Így tudok, így lehet
szeretni titeket.
2009.07.02.
Kedves Éva!
VálaszTörlésKezdőként góbéval is magosra jutottál.
Álmod szárnyán Néked is megadatott.
Jó szelet kíván,István
Köszönöm szépen!
VálaszTörlésIgyekszem kihasználni a jó szelet.