Kovászok

Ó, meddig hitted, hogy csak úgy,
véletlen történt a kattanás,
és műholdra szállt
két billentyűparancs,
s szirmot bontott a találgatás.

Miért épp akkor voltam ott,
miért pont én vagyok?

Nem lehet véletlen gombnyomás,
sorsot mi nem parancsolunk.

Egymás lisztjében mélyen szántva,
nyomot kovászolunk.

A cipó kél, még duzzad a tészta,
tejből, cukorból nyújtózó mézga,
ízletes kenyér lesz hozadéka,
asztalon,
tálcára rakva vállalom.

Elcsipegetem,
s morzsáit is kezembe seprem,
mert minden parányban mi vagyunk.