Még mindig bennem a nem merem,
a gát,
hiába volt a sok futás,
hiába fordulok hasmánt az ugráshoz,
ha elesek.
Kicsi vagyok az akadályhoz.
Cipőm sem szeges, csak sima tornacsuka,
mit elhordott már rég az a buta,
diáklány,
akkor ott,
mikor a kosárlabdát nézte holdnak.
Mennyien mondták,
nem nekem való vagy.
Szeretlek bolond világ!
Bár esek-kelek.
Hajnaltól éjjelig feleselek a sorsnak,
s merészen fordítok hátat,
okoskodó nem nekem valóknak.
Natúr és analóg nem tudok lenni,
magam köré más világot rajzolok,
mert burokban nem tudtam megszületni,
így vagyok az, ami vagyok.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésNem,nem vagy kicsi,sem kicsinyhitű!
Magadnak emeled a lécet,és olvasód
nagy izgalommal figyeli versenyed.
Szurkolok,és pártolód leszek.
Szeretettel,István
Még jó, hogy megszoktam, hogy magad uram, ha szolgád nincsen:))))
VálaszTörlésAzért néha van segítségem.
Köszönöm István!
Szeretettel: Éva
Olyan vagy, amilyen vagy. :)
VálaszTörlésEzért szeretnek olvasóid,
peti is.
Köszönöm Peti!
VálaszTörlésKár, hogy kevesen tudják:))))
üdv: Éva