2011. február 12., szombat

Fém-zene

Döngött már vashídról fémzene füledbe?
Hallottál sínharapássá csattanó vonatkereket?
Minden hídelem belsődben zakatol,
mint mentolos cukor,
felszakít benned valamit.

Süvölt a szél fonnyasztó melegben
várakozást,
szebb-napok vágyakozást.

Alattad fekszik Tiszánknak megzilált teste,
hol telt, mint karácsony,
hol sovány, mint nagypéntek estje

Egyetlen szó: - vonat
ritmust sikító vasmezőn sorsokat cipelő,
gondolat-temető. Monoton kattogás.

Beágyazott a nagy vaskalitka,
ablakon párából életed titka.
Magaddal nézel farkasszemet,
sorsod magányba temetkezett.

Felsért a síp.
Állomás.
Kíváncsi útitárs kizökkent.
Lenyeled könnyeid,
feltöltöd arcodnak gödreit,
mert nem bújhatsz vissza
tejfogú mosolyok,
szemedbe markoló fény elől.
De visz, mert felszálltál.
Rendületlenül.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Éva!
    Zenés utazásod dübörgő,
    kattogó képei,egy kiválasztott
    vonat állomásához érkeznek.
    A találkozás-búcsúzás
    képeit vetíti versed elénk,
    szép gondolatokkal.
    M.-G. István

    VálaszTörlés
  2. A mindig aktuális, a mindig várakozással telt utazás. Ki szekéren, ki vasparipán, de megyünk.
    Köszönöm szépen: Éva

    VálaszTörlés