Döngött már vashídról fémzene füledbe?
Hallottál sínharapássá csattanó vonatkereket?
Minden hídelem belsődben zakatol,
mint mentolos cukor,
felszakít benned valamit.
Süvölt a szél fonnyasztó melegben
várakozást,
szebb-napok vágyakozást.
Alattad fekszik Tiszánknak megzilált teste,
hol telt, mint karácsony,
hol sovány, mint nagypéntek estje
Egyetlen szó: - vonat
ritmust sikító vasmezőn sorsokat cipelő,
gondolat-temető. Monoton kattogás.
Beágyazott a nagy vaskalitka,
ablakon párából életed titka.
Magaddal nézel farkasszemet,
sorsod magányba temetkezett.
Felsért a síp.
Állomás.
Kíváncsi útitárs kizökkent.
Lenyeled könnyeid,
feltöltöd arcodnak gödreit,
mert nem bújhatsz vissza
tejfogú mosolyok,
szemedbe markoló fény elől.
De visz, mert felszálltál.
Rendületlenül.
Kedves Éva!
VálaszTörlésZenés utazásod dübörgő,
kattogó képei,egy kiválasztott
vonat állomásához érkeznek.
A találkozás-búcsúzás
képeit vetíti versed elénk,
szép gondolatokkal.
M.-G. István
A mindig aktuális, a mindig várakozással telt utazás. Ki szekéren, ki vasparipán, de megyünk.
VálaszTörlésKöszönöm szépen: Éva