Kikiáltó!

Ki hitte volna öt centis korodban,
hogy egyszer,
szavadért esd egy másik ember,
mert egyetlen kimondott felelős igéd,
a másiknak olyan,
- ha olvad a jég,
- ha pára lesz a ködből,
- ha a dér harmattá enyhül,
helyette inted
- ne álmodj többről.

Földből nőtt csontodra élet,
szavaktól lehetsz te is részeg,
kutadból áradhat folyó árok.
Hamuból parazsat tőled várok,
gyújtsunk együtt gyertyalángot!

Kavarjuk fel a poshadó vizet,
döngöljük földbe a közönyt,
néma száj hiánnyal fizet,
lelkekre guruló göröngy.

Sár helyett hints szenteltvizet,
ha egyet kér kínálj tízet,
akciós a simogatás,
leárazva kézszorítás,
ingyen mosoly minden napra,
gazdag kofa aki adja,
- tovább viszi, aki veszi
viszonteladóvá teszi.

Árazás alatt a portéka,
leltár,
megtöltött kamrát, a szeretet feltár!