halkan mélyen kondul a lélek
bántanak még a régi percek
citerám hangja búsulót játszik
nehezen jönnek még a tercek
nyitott füzetben seregnyi dallam
előtted titkos ütemek
lapozni már szabad benne
húromat te is pengeted
ne csapj a húrra piszkos kézzel
óvatos legyen kezed nyoma
érzékeny citera ne múljon el
sírjon még néktek sok dala
dadogva száll a citera hangja
falusi csendet megszakítva
elérte húrja azt a percet
most fogják le az első tercet
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésCiterád hangja téli estén, farsang idején még magányosan szól,
de kellemes hangja,énekelni hív
még sokakat.
Új hangszer, friss hangulat verse hallatszik.
Nekem tetszik,és köszönöm,
István
Köszönöm, a megújulni vágyás,a komor tél kergetése legyen mindannyiunk feladata.
VálaszTörlésNeked is, és minden olvasómnak.
Szeretettel: Éva
És csak hallgatom, hallgatom...
VálaszTörlésNagy-nagy örömmel.
barátsággal
peti
Akinek van füle a hallásra:)))
VálaszTörlésKöszönöm Peti!
Barátsággal: Éva