2011. február 12., szombat

Faragott akácos

Ki érti ezt a más-világot,
mikor csendem hiteget,
szél űzi már a hideget,
én meg tüzet vigyázok.

Már fáznod sem kéne,
ne rakj tűzet te lány,
fent ül a nap kék trónusán:
szól szomszédból a néne.

-Ejnye néne ejnye bába
én vagyok a szomszéd lánya
előre csak fejem hajtom
látod tegnapi az arcom
nem ismertél te csak láttál
elvek börtönébe zártál
én is eme  földből lettem
hogy lehettem ismeretlen?-


Keménynek, mordnak tartasz,
ki álarca mögött sír?
Nem vette el kedvem a gyász,
magvetőm még aratni hív.

Nekem is jár órámra ketyegés,
halkan percegő szívek hangja.
Szívembe nekem nyíl repedés,
ha ablakom szél kocogtatja.

Nem vagyok más,
csak másabb...
Szerény-titkomat eléd ejtő;
Verseim mögött a lángban,
magamból faragott akác-erdő.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Éva!
    Versed hangja nagyon mélyről érkezik,
    és messzire hallatszik.
    A gondolatait lírai képek közé rejtetted.
    Nagyon vigyázz a tűzre,,és a
    " magamból faragott akác-erdő"-re!
    M.-G.Az élmény vissza hív.

    VálaszTörlés
  2. Kedves István!
    Talán a gyökerekből. Az a konok, kemény akác. De használható, és ezt mindenki tudja.
    Szeretettel várlak máskor is.
    Éva

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó a versed. Egyre jobbak. Béla

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen, kedves Béla!
    Szeretettel: Éva

    VálaszTörlés