Időben

Néha ellenséged, néha hű barátod,
szemedről tőle lehullhat a tályog,
markában hozza, te is úgy fogadd,
elveszni hagyott tisztánlátásodat.
Csavargó betűket kényszerít fejedbe,
alóla tudásmag kerül a kertedbe,
szenvedélyed benne enyhülést ér el,
indulatod tőle megnyugvást érlel.
Macskaként dorombolsz miatta, ha vad vagy,
mimóza lelkedből akácfát fakaszthat,
kőképződményt savaz szívedről, lelkedről,
szemeddel, füleddel üzen a jövődről.
Tapasztalásodból...előrehaladás,
átformál ha hagyod, vele van változás.