porcelán percek peregnek
halk kattanás jelzi a múltat
tányér és pohár összekoccant
elejtett szó és óvatlan mozdulat
csak alig érintés kellett volna
csak egy lehelet simítás
fehér vattából édes bélés
pauszpapír falú dobozolás
vasláda mélysége éhesen tátong
elnyeli majd a megrepedt
pergő porcelán perceket
belül a rozsda foga némán
dőzsöl belőlük töretlen mélán
hol eddig csak szövet sercegett.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésÓvatlan mozdulat, törékeny gondolat,
érzékeny lélek, és visszafordíthatatlan érzelem. Mind-mind versed olvasata,és ezt gondolja
olvasód.
Köszönöm,István
Kedves István!
VálaszTörlésCsak egy jó tanács féle.
Óvatosságra int, ne törjenek hiába el a porcelán percek.
Szeretettel. Éva