Álmom...

Álmom, hogy átváltozzak egyszer.
Valamivé,

ami elfér a zsebedben,
egy üvegben,
vagy a pénztárcádban.
(az lenne jó az mindig nálad van)

Akkor lehetnék akár szorgos kis hangyád, 
zsákszámra hordanám hátamon
eléd a szépségnek ezernyi magját.

 
Vagy lennék méhecskéd,
altatót zümmögő nektárkeverőd,
elalvás előtt én mézben fürdetnélek.

Ó, bárha lehetnék parányi pöttyös katicád.
Hét pecsétem alatt takarnám titkaid,
és repülnék versenyt a széllel, 
pirkadat előtt,
ki ér el hamarabb?
Ki bújik előbb takaród alá,
ki simul markodba,
kit tartasz tenyered ráncain?

Legalább tündérkéd lehetnék!
Mosolyod szélére ülnék,
ott lábamat lóbálnám,  
s vigyáznod kellene nagyon,
hogy arcod mindig víg maradjon,
mert leesnék bizony,
s bánattort ülne a mosoly pillényi szárnyamon.
Mennyire féltelek!
Kit engednél el akkor csókkal a fénybe?
Szerelemmorzsát hinteni
feljebb az égbe.

2010.06.15.