Mint orvos, ki gyógyít gennyező sebfalat,
sterilen, kesztyűbe csúsztatott kézzel,
úgy őrzöd barátom, rád bízott titkunkat,
zsebedbe söpröd, ne hulljon széjjel.
Látod, ha árnyunk egymáshoz surran,
ha színessé tesszük, felszabadultan.
Vigyázod mosolyunk nagyított képen,
nem kéred naponta, köszönöm szépen.
Előled nem kellett sánc mögé állni,
eligazodsz bennünk, legyen már bármi.
Bizalom ösvényen viszed a zászlót,
nem veted szemünkre, bizony ez kár volt.
Elvegyülsz tömegben, nem tudják rólad,
titkunkat szívedbe becsomagoltad.
Kívánom legyen az életed áldás,
titkaink szülője örökké hálás!
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Mikor olvassa meghitt soraid "őrződ",
VálaszTörlésboldogan, és kincsként fogja tovább őrizni titkaid.
szeretettel
peti
Kedves Éva!
VálaszTörlésVersedben nagyon mély barátság
lelki élményét tárod olvasóid elé.
A titok őrzője nemes feladatot
kapott.Hálás lehet érte.
Szeretettel ,István
Kedves Peti!
VálaszTörlésEbben biztos vagyok, mert ha nem így lenne, nem érdemelte volna ki a versbe a köszönetemet.
Szeretettel: Éva
Kedves István!
VálaszTörlésAz egyik legszentebb dolog a barátság. Ezt a címet, csak kiérdemelni lehet, erőltetni nem.
Aki pedig tud egy másik emberről titkokat képes megőrizni, ismeretlenül is a barátommá fogadom, bár lehet ő nem is tud róla.
Szeretettel: Éva