Állandóság

Bőrömön érzem,
az est lassan lépdel,
hajnali ébredés távolról integet,
harangszó sérti
csend mögé rejtett fülemet.
Tölcsérbe csavarva hozza a szél,
kopasz fát elhagy utolsó üzenet.
Széttárja karját a dél,
pereg egy csellengő,
ágtalan,
bizonytalan még hova ér...
 
Hol fenn, hol lenn.
határtalan a végtelen,
hol kinn, hol benn,
állandóságban van helyem.

Nem vagyok
bolond-tekergő,
megroppant szárú,
céltalan falevél,
mit sodor a szél őszből,
a tél rothadó földjéből felkapva,
nyarat sem látva
zsibongó tavaszba,
sodor, pörget, elejt.
Eléd.