Utazás

Mi kezdődik, az véget ér így mondja az írás,
a vonat melyre felültünk gyorsan vitt tovább
ma itt vagyunk, mint utasok zsebünkben bérletünk
csak visszanézve látjuk már hogy fogy az életünk.
A kabinban az emberek váltották egymást,
ide-oda lökődtek, mint minden útitárs,
amit adtak elvettük, hogy gazdagodhassunk,
egymás kezét fékezéskor megszoríthassuk.
Sikít a fék egy utasunk más vonatra száll,
egy párnás kabin ajtajában új csodákra vár,
kezében a zsebkendő búcsúzást legyint,
és felmutatja bérletét, majd útra kel megint.
Új pályáján zakatolva indul a vonat,
ablakára karcolná a boldog napokat,
itt utazik keskeny sínen tovább sebesen,
ahogy élt, úgy szállt ő át önként, csendesen.