Kínos kérdés

Olcsó napok, ócska ébredések,
egyikük ma mellém osont,
s csak álltam bambán mélységembe nézve,
az angyal fekszik mint egy csomó lom.
Ideje tán, hogy megpihenje múltját
szárny csüggesztve maradjon belül,
míg dolgozott és buzgón varrta foltját
a világnak, ő nem kellett kívül.
Csak ha őrült volna, ki fordul maga ellen
önkezével intézné magát,
és simogatna szárnyhegyével bátran
sok istentelen sötét koponyát.
Szép ahogy pihen, nem izgatja semmi
egész lénye merő nyugalom,
még nem tudom, hogy ébredése lesz-e
vagy így alszik míg járok utamon.
Olcsó napok, ócska ébredések,
unalmasan jár a lendkerék
az órámban a percmutató pálcák
megfagytak, s rám köszönt a setét.
És zaklat miért most aludt el éppen,
üres lelkem hiánya sajog,
ereimbe beköltözött csendben,
angyal nélkül vajon ki vagyok?