Mint telt macska

én
a kis szőke
papucsszaggató
királylánynak hitt hamupipőke
csoszogtam homokban
botlottam kőben
menedékem volt nagyanyám ölében
emlékszem rá mikor a telt macska
helyét keresve
itt sem
ott sem jó
módon
a szekrény nyílását leste
mert ruhák közé bújna
jóleső melegbe
puhába
én is így fúrnám arcomat
hasonló világba
egy kicsi saját golyóbison
tán megtalálnám a helyem
itt minden távoli
minden oly idegen
csak szívem kalapál ismerősen
egy-egy ütemet kihagy
és nem nyílik ajtó
magára ölel a fagy
valami puha melegségbe fúrnám
olvadni magamat