November fái

mint illékony köd ha hull
úgy terítettelek be csendben
hogy nyirkossá áztassam ruhád
s ha felittál
tűrnéd mint november fái a finom permetet
majd bőrödhöz érve
kiáztatnám fáradt testedből a gondot
onnan sejtjeid vinnének
és te mint illattól részeg
magadhoz vonnál
hogy ajkadon maradva
a kiolthatatlan szomjad enyhítsem