Oltalmadban

Mi kértük Uram, hát vád Téged nem ér,
az utakon való járást mi akartuk,
a lentet, a fentet,
a csillogást,
a sarat,
az arcon csapkodást,
mit kaptunk már mind levakartuk.
S ha jönnek még szembe szoros,
goromba, laznás ösvényeid,
rátesszük lábaink újra és újra
csak kérünk Igéddel világosítsd.

Kik futásunk végére Véled érünk,
s a célfotón lábunk majd buzgón dobbant,
Te hű leszel, 
kínálsz tiszta világot,
igazat, szebbet és jobbat,
- a gonosz meg csalódva Rád legyint,
s Te ránk rakod oltalmad szárnyait.