2011. november 18., péntek

Rolyák Géza: Szalagavatóra

Tisztelt Vezetőség - Esperes Úr, Igazgató Úr, Gondnok Úr – kedves meghívottak, rokonok – itt és a mennyországban -, ünneplő végzős diákjaink!

Az idős ács egy szép napon úgy döntött, befejezi eddigi teendőit. Főnökének jelezte ezt, s mondta.
- Valahogy majd csak elleszek! A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, és arra kérte őt, hogy utoljára segítsen még neki felépíteni egy házat.
Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő és máris látni lehetett, hogy az utolsó házba a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány.
A ház átadására megjelent a főnök is, magával hozta a ház kulcsait, és átadta azokat az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta - Ezt én adom ajándékba. Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár..... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egész másképp dolgozott volna.
Itt vagyunk hát: együtt, ünnepelve. Megállunk kicsit, visszanézünk. Oly sok mindenért hálát adva erőt gyűjtünk a holnapokra. Végzősök lettetek, de még nem végeztetek. Egy mérföldkő az utolsó felé vezető úton-a végső számadásig.
Vártuk ezt a napot, mindenki máshogyan, s ennek megfelelően most is más és más lélekkel vagyunk itt mindahányan. Van, aki kitartó munka után, így mély békével a szívében ízlelgeti annak zamatos gyümölcseit. Olyanok is, akik felszínesen készülve ennek megfelelően felszínes örömmel, az igazi örömet távolról sem sejtve állnak itt. Csak munka után édes a pihenés, csak kitartás, szorgalom, idő, energia befektetéssel, odaadással sejthetünk valamit az örömökből. Csak az ünnepel igazán, aki szívét e napra már régóta készíti, s dolgozott érte, hogy szép legyen. „Amennyit a szív felfoghat magába, sajátunknak csak annyit mondhatunk”…
Az ideáig vezető út lenne igazán bemutatni való, a Jóisten is azt fogja vizsgálni hozzáérkezésünkkor. Az osztály egy kis társadalom, egy kis világ: az „én” előtérbe kerülése a tagadás szellemét ébresztgette. Ami a másik ötlete, javaslata, az áthúzandó. A nagyszájú, hangosak ötlete a hangerő, az agresszió miatt érvényesül.  Ellentétek, széthúzások is tarkították munkáinkat Igen! A jól működő oszd meg, és uralkodj elv.
Ha máshogy gondolod szívedben, mint az ordító, hömpölygő tömeg, állj ki amellett, s merd vállalni meggyőződésedet, képviseld értékrendedet. Végig érezzük a jó és rossz szüntelen harcát az osztályban. Dolgozik az Ördög… de a Jóisten is.
Megállva kicsit, s visszanézve közös életünkre bocsánatot kell kérnem tőletek, s köszönetet mondani nektek.
Bocsánatot, mert a sok nehézségeink küzdelmében nem első perctől, csak később kezdtem el rendszeresen imádkozni értetek.
Bocsánatot, mert a lelkesebbek mindvégig háttérbe szorultak figyelmemtől a sok, másoknak intézett dorgáló szó miatt.
Bocsánatot, mert nem voltam kellőképp hiteles, nem élem még azt, amire a szívem meggyőződve vágyik: amiket mondtam nektek.
Bocsánatot, mert szabad kezet adtam nektek, amivel még nem tudtatok élni…
Bocsánatot, mert nem voltam elég szigorú hozzátok, nem volt szilárd kerítés, mely a jó úton tart biztosan.
Bocsánat, mert nem voltam következetes.
Bocsánat, mert nagyon hiszek a bennetek, s ez a hit sokszor megingott-
Köszönetet is kell mondani, mert már sokszor kérés nélkül előzékenyek vagytok, segítőkészek, előrelátóak.
Köszönetet mondani, mert a terhes szó helyett az áldott állapot kifejezést használjátok.
Köszönetet mondani, mert a durva megnyilatkozások után szükségét éreztétek – lelketeknek igényét kifejezve a békére – bocsánatot kérni. Nagy öröm volt, hogy erre megérezted a késztetést.
Köszönetet mondani, hogy a csúnya szavak használatakor már a szádra ütöttél.
Köszönetet mondani őszinte, bizalmas beszélgetéseinkért.
Köszönet, hogy pedagógussá formáltok.

Álmom és fájdalmaim is vannak veletek, értetek. Bízom abban, hogy a közös évek alatt mindannyiótok egy kicsikét közelebb kerül az Istenhez. Kegyelem lesz, ha ebből kicsit mindenki részéről tapasztalhatok míg együtt vagyunk, de ha később is, legalább földi életetek végéig kerüljön rá sor.
Fájdalmaimban Istennek hálát adok, hogy a szeretet elsősorban tudatos - mindennapi – döntés, és akarat, nem érzés csupán, ami folyton változik.
Kértétek, ne beszéljek annyit Jézusról-ott a hittanóra. Nem kell komoly mondanivalójú műsor a szalagavatóra – az nem oda való, nem szórakoztató. Hát miből hagyható ki az Isten? Benne élünk, mozgunk és vagyunk!
Kóstold meg micsoda szórakozás, lelki fürdő egy mindenki által elhagyott beteg szomjazónak szeretetből pohár vizet nyújtani.
Kóstold meg micsoda szórakozás, lelki fürdő imádkozni azért, aki legkevésbé szimpatikus.
Kóstold meg, micsoda érzés egy kisbaba szemébe nézni.
Aggódom értetek…
Aggódom, mert olyan világban élünk, ahol gyermeket nem vállalnak, abortáltatják, kukába dobják, halogatják jövetelét kényelemre, anyagi nehézségekre, a körülmények visszafogottságára hivatkozva, pedig - nagyszüleitek jól tudják- nagyobb szegénységben is fel lett nevelve 7-8 gyerek, s becsületes emberekké váltak. Itt pedig a jólét önmámora: jó dolgában vész meg az ember! Nyugtatgatja lelkiismeretét, de a karrierépítés mellett a kutya és egyéb más hobbik veszik át azért a gyerek helyét. Pedig a mi Urunk a szaporodjatok és sokasodjatok-ra szólít fel.
Aggódom, mert olyan világban élünk, ahol mindig körbevesz bennünket valami zsongás, zaj –vagy ha nem, keressük azokat-számítógép, fülhallgató – s alig van csend, nem kutatjuk, ahol a Jóisten megszólíthat, újra irányba állhatunk a célt látva.
Aggódom,mert olyan világban élünk, ahol a valósítsd meg önmagad szlogenje elnyomja, az igazi élet nyitányát: aki engem akar követni, tagadja meg önmagát
Aggódom,mert olyan világban élünk, ahol az örök hűséget, a hűségnyilatkozatok, a házassági szerződések akarják bitorolni.
Aggódom,mert olyan világban élünk, ahol mindent könnyen,gyorsan,azonnal, míg az igazi értékek vért izzadva, nehezen, lassan bontakoznak ki.
Aggódom,mert olyan világban élünk, ahol ha gond van az alkohol kerül előtérbe, szemben a „teljetek el Szentlélekkel” felszólítással. (A munka, az alkotás mámora is létezik)

Ne nyugtatgasd, csitítgasd a lelkiismereted, bódítsd egyéb tudatmódosító szerekkel. Légy sokszor, rendszeresen csendben. Ne légy dologtalan, unatkozó, az időt lötyögéssel, semmittevéssel, céltalan számítógéphez üléssel elütő, dologtalan. Tedd a kötelességed egészen a misszióig, mert „Krisztus szeretete sürget minket.”
Aggódom, mert sokatokat ezek mögé az emberek mögé látok besorakozni.
Aggódom, mert nehéz időket élünk, de a korábbi generációknak sem volt könnyebb. Nem foghatjuk erre, hogy nem megy. Nem elviselhetetlen a helyzeted, s másoknak sem könnyebb.”Hol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem.” Az emberiség büszkén hirdeti fejlettségét, de tényleg fejlődünk - szívben, lélekben – vagy csak a körülményeink, a technika változik?) Mondják a holnapi időjárást, jósolják az EURÓ árfolyamát, házhoz hozzák Neten megrendelt dolgokat. „Esztelen! Még az éjjel számon kérik lelkedet!”
Ilyen világban élünk, de nem véletlenül. Minden apró részletnek helye van a gondviselő Isten megváltó tervében.
„Ahol a kincsed, ott a szíved is.” Hol a szíved? Vágysz e legalább fele annyira Evangéliumot olvasni, imádkozni, mint amennyire a számítógép elé ülésre? (Hidd el: az az ember is létezik, aki nincs fenn a Facebook-on.)
Van-e legalább annyiszor eszedbe az Úrjézus, az üdvösség, mint amennyire keresed melyik lesz a következő új mobiltelefonod?
Vágysz-e annyira istentiszteletre, szentmisére, mint amennyire a pénteki buli, disco vonzz?
Nem haldoklik a lelkünk? „Nemcsak kenyérrel él az ember! „Kap e megfelelő összetételű, mennyiségű vitamint: teszünk-e érdek nélküli jót?
Gondolataid, szavaid, döntéseid tetteid mindig valami mellett, s egyben valami ellen is döntenek. Igen vagy nem. Ami ettől eltér, az az ördögtől van. Figyelj, mert ezekkel mindig valaminek a lehetőségét veszélyezteted, valamit kockáztatsz. Mit nyersz, vesztesz? Tedd a mérlegre!
Gondolsz-e akkor leendő gyermeked egészségére vagy jövőjére amikor egy cigi kerül eléd?
Gondolsz-e akkor leendő feleségedre, férjedre, mikor pillanatnyi vágyadnak akarsz szabad utat adni?
Minden gonosz szándék a szabadságot hangoztatja, és közbe az Internet, a lustaság, a hanyagság, a lógás, nemtörődömség negédes rabjává tesz. Ki leszel magadnak szolgáltatva. Úgy válik üressé léted, hogy még meg sem kóstoltad:mi az igazán. Önmagad szűk kis cellájába zár be a világ: „itt magam vagyok„, „mert megérdemlem” szlogenekkel. Az egoizmus zsákutca, az a sekély kéj, amit nyújt, csak fokozza vágyaidat, mert kicsit sem tartós az általa nyújtott öröm, a boldogságot meg sem közelíti. Csalódott leszel, hajtod-hajtod az élvhajhász mókuskereket…és…ismered a sztárok, vagy azoknak mondottak életének legtöbbszöri csúfos végét. A világ a családokat akarja tönkretenni, mert a családban le kell mondani magunkról, s itt közvetlenül az isteni szeretet élhető, az Isten megismerhető.
„Keressétek előbb az Isten országát, a többi mind megadatik nektek!” De csak azt, ami szükséges, ami az üdvösségedhez kell. S attól nem is kell több
És itt nagyon ébernek, erősnek s figyelmesnek kell lenni! S dönteni kell szüntelen!
Készülj, mert nem lehet, hogy nem kapod meg az állást, ha családot, gyerekeket is szeretnél.
Készülj, mert lehet,hogy kirúgnak a munkahelyről, ha kiderül, hogy hiteles keresztény vagy
Készülj, mert el akarják venni kedvedet
Készülj, mert kivágatják gyümölcsfáitokat, s a helyére ültetett fű nem termi meg a megfelelő, szükséges dolgokat.
Készülj, mert szülőfaludtól, hazádtól messzire csábítanak majd, s a vidék értékmegmentő szerepét ellopva ő jön majd ide, s használja egyedül élhető életteredet.

Egy darabig zavart a való világ elnevezés, majd megnyugodtam: a világ tényleg ez, az élet viszont más. Amit bemutatnak, az nem a való élet. S az igazából nem valami, hanem valaki. S tudjuk, hogy ki az. Azért van a sok kilátástalansággal küzdő ember, depressziós, öngyilkos, mert ez a világ , nehéz sorsok –elviselhetetlenek isten,hit nélkül. S a „te”, az „én”, az „ő” küldetése, hogy hitelesen közöld vele: hogy van Isten, van szeretet. Rajtad is múlik, hogy az az ember él e igazán.
Bizony kilógunk a világ sorából, vagy ha nem: gyanús, hogy nem jó úton járunk. Gyanús, ha minden jó. Ne várd, hogy minden rendben lesz ezen a földön. Sőt! Vigyázz! Mert ha minden jól alakul az életedben, a világban talán letértél a jó útról.
„Az én országom nem e világból való.” Lelketlen, üres fejű, szívű embereket kiáltanak ki sztároknak, raknak középpontba, kirakatba. Nézik, tapsolják, istenítik őket. Szingli, celeb (hova vezetne, ha csak ilyenek lennének a világon) . Ne higgy a Barbie babáknak,body buildereknek, hol a tartalmatlan belsőt a plasztika, a szilikon, a külső igyekszik palástolni. Na persze a lényegről a figyelmet kellőképp elterelve. „Mindaz, ami nem meggyőződésből tétetik, bűn.” Meggyőződtél igazáról, helyességéről , vagy automatikusan átveszed a külvilág sugallta dolgokat? Süllyesszük el a másikat a vetélkedőben. „Talpra magyar..itt az idő most, vagy soha” Magyarságunk és hitünk összekapcsolódik szent Istvánnal, de abban is, hogy mindkettő érték, tehát a világ, az ordító oroszlán, aki tombolva körüljár, kit nyeljen el-szemében tönkreteendő, eltaposandó. „Aki engem akar követni – mondja az Úr – tagadja meg magát, s vegye föl keresztjét.” Nincs kereszt nélküli krisztuskövetés. Fájdalom, küzdelem, szüntelen harc az életünk, de mivel ismerjük az utat, az igazságot, az életet, ezért fájdalmainknak, nehézségeinknek értelme van, s a végső cél reménye boldogságban tart minket. Legyen céljaitok, hogy láthassátok az odavezető utakat, s választhassátok ezek közül az istenit
Hát mesekönyv a Biblia, vagy használati útmutató az élethez? Csak ritkán sóvárgunk a benne foglalt életre, távoli, messze… pedig szép lenne érzésekkel, vagy meg is éljük azt? Éled e vagy csak érzelgős történet a Krisztusé? Divat a pszichológushoz járni, pedig a lélek alkotója KRESZ könyvet is adott ahhoz.
Mert hitünk szerint lesz ám nekünk mennyei ünnepünk is. Vágysz erre az erre minden nap? Készülsz-e erre tudatosan? (Legalább fele annyira, e végső ünnepre, mint e szalagtűzésre?) A mennyország nem halálunk után kezdődik, hanem születésünktől részesei lehetünk: „köztetek van”.Akard megkóstolni, ne zárkózz el. Hogyan? Fordíts meg minden, csak önmagadra figyelő elképzelést. Hogyan zajlana mennyei lélekkel egy szalagavatós készület? Belegondoltam! Emlékeztek még a nagy vetélkedésre: kié legyen a legszebb menyasszonyi ruha? Mindent megteszek,hogy az enyém – s micsoda gyűlölködős indulatok szabadultak el bennetek. Fordítsd meg! Isten országában hogyan zajlik egy ilyen?  A lehető legszebbeket másoknak adom – sőt, úgy hogy ne is tudja,hogy én dolgoztam azért neki. S ha ezt meg tudod tenni, te leszel a legszebb, mert lelked szépsége sugárzik arcodra. Kereszteld meg érzéseidet!
Micsoda fokozatok! S micsoda mélység van még hátra.
 Ne elégedj meg, - ha te ötöst kaptál, dolgozz azon, hogy a többieknek is az legyen.
Ne elégedj meg, - ha veled rendben van minden, míg körülötted oly sok a szükséget szenvedő.
Kell, sokszor kellenek kijózanító élethelyzetek az üdvösségünk érdekében. Kell az agydaganat, a szülők, testvérek elvesztése, kell a koraszülött baba, ha az valakinek vagy nekünk az üdvösségünkhöz, a magunkhoz téréshez kell. Mert csak ez a fontos. Az üdvösség.
Megvan a diploma, jó a munkahely, elértük az új kocsit, alakul a karrier… „de mit számít, ha egész világot megnyered, s lelked kárt szenved?”
Egyetlen kérdés: tudunk e csak ezt, és állandóan szemünk előtt tartva élni napjainkat, óráinkat, perceinket. Tudunk e úgy minden napot, órát, percet kezdeni: úgy élek a következő percet, mintha ez lenne az utolsó… és sohasem tudhatod…
Mit vigyetek mindenképpen magatokkal túlélő csomagotokba a közösen töltött refis évekből? Az alsós diáktársaitok közös ünnepeinken lelkesen mondott miatyánkját. Annak a korodbelinek a pillantását, aki a Magdeléneumban-Isten dicsőítve fogyatékosságában – átölelte lábad, és könnyben úszó szemekkel szeretetre kiéhezve kereste pillantásod. Gondolj a gondozott gyerekekre, akik apa, anya nélkül élnek, s átölelték nyakad, mert valamit megcsillantottál neki Isten szeretetéből Karácsonykor… Vidd magaddal, s keresd ezeket a helyzeteket, mert ezek azok, melyek segítenek jól dönteni, józanságodat megőrzik, értékrendedet visszaállítják.
Útravalóul adom és kérem: tartsátok életben lelkiismereteteket, minden földi dolognak megfelelő módját, mértékét kellő időben adjátok meg. Legyen célotok, hogy az odavezető utakat láthassátok, s abból a Krisztusin járjatok. Ne felejtséteket el múlandóságtokat, melyben segít a szükséget szenvedőkkel való törődés, hogy elmondhasd: „Sírtam, hogy nincs cipőm, míg láttam valakit,akinek lába nem volt.” Tudd, hogy semmi sem véletlen – minden gondviselés, azaz mindennel célja van az Atyának életedben, hogy küldetésed beteljesítsd. Ne terelje el figyelmed semmi a lényegről. Lelkes légy, rajongj az igaz ügyért: Istenért.
Féltelek benneteket, nehogy későn döbbenjetek rá, mi is az élet valójában. A sivár létforma, az Isten nélküli élet tényleg nem viselhető el csak tudatmódosító eszközökkel. Minden dolgot az annak, a helyes értékrendnek megfelelő súlyponttal kezeljetek. Ne legyen fontosabb semmi mások és saját üdvösségeteknél, s erről semmi sem terelje el figyelmedet. Minden mindennel összefügg. Az, hogy te megcsinálod e a házi feladatot vagy sem kihat arra,hogy a világ jobb lesz, avagy rosszabb.
„Két út van előttem, melyiken induljak…”  Csak kettő, és indulni kell! Egy szélesebb, könnyebb, de sivár, és egy nagyon szűk, betyár nehéz, de rendkívül színes, gazdag. Hasonló minden utunk: vágyak, kezdeti lelkesedés, tervezés, munka, sok idő, energia, majd – ha nem figyelünk, s általában a cél előtt - kedvetlenség, unalom törhet ránk.  Mekkora kegyelem, hogy ettől a másodperctől kezdve új emberek lehetünk. De lesz e még,s meddig lehetőségünk? Elkezdhetek Irigykedés helyett mások örömének örülni. A másokkal szembeni erős kritikát magamra gyakorolni, s vele elnézőbb lenni. Mert fordítva csapdába lépsz, lelked fejlődése megtorpan, torzul.
Nem könnyű, mert minél előrébb jutsz, minél Krisztusibb a szereteted, annál nehezebb lesz. El fogsz bukni, de azonnal pattanj fel, ne fetrengj a földön. Nehéz lesz, mert lelked ruhája egyre fehérebb, fényesebb lesz, s azon az apró kosz is jól látszik majd -de ez által könnyebben is mosható, fehéríthető.
Így van ez mindannyiunkkal mint az ácsmesterrel. Rosszabb esetben megnyugszunk a „majd lesz valahogy!” felkiáltással, vagy építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk ki magunkból. Aztán rádöbbenünk, hogy magunknak kell, majd abban a házban laknunk, amit építettünk, ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
De már nincs visszaút, Te is építőmester vagy, Te is nap mint nap kalapácsot fogsz a kezedbe, hogy szöget verj a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.
Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.
Megpihentünk, visszanézve, hálát adva. S újult erővel már előttünk a következő mérföldkő: érettségi Nem csak a szellemünk, hanem lelkünk, szívünk, jellemünk érettsége az igazi mérce. Minden földön töltött lélegzetvételünkkel, gondolatainkkal, tettünkkel a végső ünnepre, Isten előtti számadásra készülünk. Ezt ne felejtsétek el egyetlen pillanatra sem.
Az egyszeri ember édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy szent életű ember.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK..."
Azt kívánom nektek imádsággal, Isten áldását rátok kérve, hogyha valaki megkérdezné tőled: Mit tennél, ha megtudnád, hogy még 1 napod van hátra a földi életedből, nyugodt szívvel, Istennel vezérelt békés, szerető lélekkel, mosolyogva, tiszta lelkiismerettel azt mondhatnád: Ugyanazt, amit eddig!

2 megjegyzés:

  1. Évám!
    Ez egy gyönyörű beszéd!!! Szívszaggatóan szép..

    Köszönöm, hogy idehoztad..nagy ölelés.. Ildikó

    VálaszTörlés
  2. Én köszönöm, drága Ildikóm, hogy elolvastad. Hasonlóan éreztem, érzem ma is. Meghatott a tanár úr. Fiatal ember, nagy betűvel, Ember. Szívén viseli a gyermekek sorsát. Amit leírt azt így is gondolja érzi, éli meg. Én kértem el tőle, mert szeretném, ha minél többen olvashatnák.

    nagy ölelés: Éva

    VálaszTörlés