tudni fogod

hideg csókot lehel a Hajnal
fáznak a korai álmok
ha mozdulok kívül és belül is
egyszerre török
egyszerre fájok
és félek széthordanak tőled
kemény markok
üres kezek
ellopnak mint a tolvajok
s már nem leszek utolsó ékszered

nyakadban sálad sem én vagyok
hogy meleggel puhán szorítsalak
mert erőtlen ébredek egyedül
és salakká dermeszt a hajnali fagy
s ha keresed majd ruhám szegélyét
kapaszkodnál de nincs mibe
tudni fogod nem magamtól
tűntem el a semmibe...