Vándor ha lábad kavicsra tapos
vigyázd a lépted
alatta vagyok
a föld adott
a föld vesz majd vissza
vándor ha lépsz
vigyázz a kavicsra.
Megtalálsz fában
a kéreg alatt
bújócskát játszom
ott nem ér a fagy
ha lefejted rólam a kérgem
bevakul parányi fényem.
Virágsziromnak illat varázsa
teremtésemnek kis koronája
tavasszal nyílik
őszre elfárad
vándor az illatom
nagyon vigyázzad.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Drága Éva,
VálaszTörlésszavakból ácsolod a tornácot, mely kívülre visz mégis befelé néz a lélekházba, mikor szűkülnek a falak, és térre vágyódik minden odabent, de messzebbre félve vándorol, mégis átjárót kutatva megáll...itt...Nálad.
szavaid léleknyomok...
Szeretettel
Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésA ház fala üvegből van, melyre nem vigyáz senki földi lény, csak az Ég madarai. Ők csalogatnak, és hoznak vissza, és már a Te ablakodban is megpihennek, hiszen ahol van lelki táplálék, oda visszajárnak.
Ölellek: Éva/szaffy
Drága Éva,
VálaszTörléskedves szavaid elhitetik, hogy vétkező lelkem tán éltető magva lehet bármi jónak, amelyet mélyed szépe szült napvilágra. Szóképeid ezüstje megcsillanva kergeti a holdfény visszaverődését a ház üvegfalán, mert vannak azok a házak, amelyek nem tégla vöröséből, a habarcs kötéséből, falak egyeneséből állnak, hanem amit fölénk gondosan épít a Sors, az Égi akarat, az egyetlen számunkra kijelölt otthon, ahol biztonságot horgol ránk megnyugvásunk esténként, és roppanó rőzseként parázslik mélymelegünk és vetül szerteszét.
Ölellek: Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésHiszen érezned kell, ha a kis csírák megindulnak és nyújtózkodnak a fényt keresve, majd teremnek ezer, meg ezer magvat, hogy ismét elhulljanak.
Egy világ, a saját, a kicsi, amit bármiből is horgol ránk a Sors, a miénk. Befogadni a vándort édes kötelességünk. Hajlékünk melegében majd felerősödik és ha mennie kell, útjára engedjük őt.
Hogy itt vagy, bizonyítéka annak, hogy amit adunk, többszörösen kapjuk vissza. Ezt köszönöm meg Neked.
Ölellek: Éva/szaffy
Drága Éva,
VálaszTörlésaz a titkos kert, ami bennünk éled újjá folyvást attól a fénytől fakad virágképű nyugalommá, amit a mellénk érő lélekkezek ültetnek el bennünk.
Minden fuvallat, ami felhőket képes átlátható tejköddé alakítani, mind-mind útmutatások, és szegélyek afelé, ahol és akiben üvegfalú házainkat építenénk.
Olykor reszketőn, lélekárvaként botladozva nyugalomszülőket keresünk a világban, és néha elég a csend édes szavú csipkéjét magunkon átvetve rátapasztani fülünket a felemelkedések hívó visszhangjára, és máris lélekkel bélelődik ki az a kis lak, ahova vissza-visszavágyunk, mert biztonságot ad.
Csak remélhetem, hogy bármit visszaadhatok, vagy felém irányuló kedvességmorzsáidnak méltó "madara" lehetek.
Köszönöm őszinte rezdüléseidet, és annál is többet.
Ölellek: Moha
Drága Moha, szavaid betakarnak, óvnak a világtól, a legőszintébb fonalakból szőtted meg, leheletfinom színekből, s mint apró harmatcseppek apró gyöngyként ülök rajtuk, remélve nem leszek teher.
VálaszTörlésÖlellek: Éva/szaffy
Drága Éva,
VálaszTörlésa gyöngylét ezerarcú szépség, a mélytengerek csendje féltve őrzi szépét, és mikor kifeszül, a lélek csodájára járva vágyódik vigyázni felbecsülhetetlenségét...hogy lehetne teher, ami lélektiszta...?
Karján nyugtató gondolatokat kívánva ölellek:
Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésA lélek szomját oltani, csak lélekcseppekkel lehet, óvatosan adagolva a szomjazónak, köszönöm, nyugszanak már a felkavart víz okozta gondolatok, melyek sodrásában féltem, holott szükség volt rájuk, hogy érezzem hiányát a láthatatlanság mögé rejtőző békének, itt belül. Ami fájt, párává válva eltűnt a felhők között.
Ölellek: Éva/szaffy
Hahhh...Én pedig, köszönöm, hogy olvashattalak MINDKETTŐTÖKET!
VálaszTörlésDrága Évám!
Ritkán fordul elő, de most bennem akadt a szó...írni akartam, de ahogy olvastalak Benneteket...mindent leírtatok, mit csak lehetett, és még azon is túl!
Nagy ölelés.. :)
Látod drága Ildikóm!
VálaszTörlésA hasonlót, a szükségben szegényt megtalálják.
Így találtunk mi is egymásra annak idején, és most egy újabb szép lélek is a vendégem lehet.
Nagy ölelés: Éva :)))