Már tudom, csak a vén mókamester,
a szél verte rám az ablakot,
pedig még láttam is az utcán
állni egy tévelygő alakot.
Keze zsebébe volt rejtve,
fázott is talán,
azt hittem te vagy, s kopogsz
házam kis ablakán.
Gyakrabban nézek ki a kertre
hátha a bokrok mélye rejt,
vagy az árny az udvar szélén
rólad ad szürke jelt.
De üres most minden,
csak a szél dohog,
s ha tréfálni támad kedve,
az ablakon rám kopog.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Ki kopog, mi kopog
VálaszTörléscsak odakünn a szél dohog.
azt mondod mókamester..
bár nem egy karmester
mégis énekkart vezet Ő
a nagy bajkeverő
de ha nézed ablakon át
miként is végzi dolgát
fujdogálva, szeleskedve
összeseperve az avart,
ha úgy tartja kedve
Bár az idő zord, mogorva
mégiscsak az a dolga
elhozza a szél nékünk
jövőbéli új éltünk
Nagy ölelés... :)
Adja az Ég, hogy szép szelek fújjanak, és hozzanak hírt felőled mindig.
VálaszTörlésNagy ölelés, drága Ildim, ha nem látlak mindig hiányzol:)