Az ártalmas fogyókúra

Amíg vannak utak, amin vittek a lábaid, észre sem veszed, mész előre szét sem nézve.
Amíg van ki fogja a kezed természetesnek tartod, hogy vezetnek.
Amíg nem maradsz egyedül a gondolataiddal, mert megmondták mit gondolj, nem fog benned a sajátod megszólalni.
Amíg nem kell naponta szembenézned azzal, hogy szükséged van az emberekre addig tökéletesen rendben érzed magad.
Amíg el nem fogynak mellőled a barátok addig erős leszel.
Innentől pedig magányos, és óriási űr fog tátongani a lelkedben, amit vagy a gonoszra hagysz, hogy megtöltse, vagy a megbánás fog megszólalni benned, hogy sok mindent másképp csinálnál.
Az idő vissza nem pörgethető, olyan napló az, ami csak a jövőt hagyja változni, és a jelenben íródik.
A lelkiismeret megszólal az emberben, és felkiált, egyszer úgyis kopogni fog benned:- ember,ember, mivé lettél? Nem ezt bízták rád. Rosszul gyűjtöttél, kincseid felesleges prédák, földi örömök, mit sem érsz velük. De bántottál lelkeket, kínoztál másokat csak magadért, a sikereidért. Elfogysz.
Hány emberen léptél át, hány nyilat lőttél ki, hogy győzz?
Hány sebet gyógyítottál? Hány könnyet töröltél le?
Nézz a tükörbe amikor egyedül vagy, és Isten megmutatja neked ábrázatodat. Merd felvállalni eddigi vakságod, amíg élsz nem késő változni, élni, és élni hagyni másokat.
Mert mi az élet, ha nem az, hogy áldások legyünk, ne terhek.
A gyermekáldásban jöttünk a fényből, de a fény itt árnyékot is vet, fáról, falról, házról, emberről. Az árnyékot is szeretni kell, csendet jelent, nyugalmat, ami nem éget, de tisztán látást ígér. Aki az örök fényt imádja maga körül, nem látja mi van a háttérben, a fény elvakít, elkápráztat.
Élj változatosan fényben, árnyékban egyaránt. A te szemed is elfárad egyszer, és nem segít majd a szemüveg sem, mert alatta csak két két fekete, szénné égett üreg lesz.