Mondtad templom vagyok, és
bent fehér a lelkem terme, hol
orgona szól, s a zene szép,
ajtaja tárva és rád vár egy szék.
Oltáromról hiányzik valami,
amit csak te adhatsz.
Egy szó-virágba rejtett sóhaj,
hozd,
s míg akarod addig maradhatsz.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Egy oltár mit emeltél
VálaszTörlésamit Te is szeretnél
adna lelked mindent érte
az a dísz, mi megérte
hogy várj Reá
hisz hiánya
szívednek magánya..
fel-feltör időnként
s ha eljő Hozzád éjjelente
álmaidban megölel
maradna Ő ha tehetné
válna Oltárod díszévé...
Nagy ölelés.. Ildikó :)
Drága Ildikóm!
VálaszTörlésAz oltár mit sem érne, ha nem szolgálhatna rendeltetése szerint.
Aki jön, és hozza a maga csodáit, életszikráit, netán szilánkjait mind, mind hálából rakja rá azokat. A csodákat magunkban hordozzuk, a szép dolgok szebbek lesznek, a fájóak átváltozhatnak rajta.
Köszönöm a szóvirágaidat. Vázába gyűjtöm a szívemben.
nagy ölelés: Éva