JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...)
Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.
1937. máj. - jún.
2011. november 12., szombat
csak hiszed...
csak hiszed, hogy árvaságod csak tiéd
már rég loptam belőle mikor takaród ölén
a rojtokba bújva megérintettem lelked magányát
hogy társad legyek
mint Holdnak az Éj a Csillagok tanyáján
Holdviláglány, Holdnak udvarában az Éj leplén, Csillagok tanyáján.. titokzatos idegen takarójában elmereng az Élet valójában.. Szeretve szeretne szeretni a szerelemben mélyen elmerülni..
Szép...jó így szeretve lenni, szeretve vágyakozni!
Drága Ildikóm! Csodálatosak a Lélektakarók. Láthatatlanok mégis, mint puha lepel borulnak a lelkekre. Olyanokra is, akik bár testben még nem találták meg egymást, de könnyűségüknél fogva ide-oda szállva teszik a dolgukat. Rokonlelkek. Ami ez egyik lélekből hiányzik, a másikban ott van és már azt is tudom, hogy emiatt nem fázik a lélek. Ha rólam fogyna is a védőburok, a másik betakar, hogy megvédjen és ez több, mint a szerelem. A szerelem a testben találja meg igazi értelmét, a szeretet pedig a lélek szabadságában. Nagy ölelés: Éva
Drága Éva, szavaid mindenkor, akár a harangzúgások csendülő szentségei, ahogy üzennek szórt hangjuk aranyszín fényén. A Takarók a nyugalom szálaival szövődnek, az oltalom kezei húzzák őket egyre szorosabbra, hogy minél melegebb és (el)rejtőbb legyen, de mindenkor kell a fény, ami a Jóság örök követője, és ezen Jóságlámpás ott él Benned. Ölellek szeretettel: Moha
Szavaim visszhangok, melyek a csendhegyeimről térnek vissza, amikor a Hozzád hasonló Lelkek belépnek halkan a titokba, abba völgybe, amit az élet esői mostak mélyre. Látod? Fák állnak ott, és már nem árva törzzsel, hiszen Moha nőtt tövükbe, hogy szépségüket jobban kiemelve, karjukkal nyúljanak fel, és mindig feljebb a végtelen Egekbe. Köszönöm ezt, és fogadd el viszontszerető ölelésem: Éva
Holdviláglány, Holdnak udvarában
VálaszTörlésaz Éj leplén, Csillagok tanyáján..
titokzatos idegen takarójában
elmereng az Élet valójában..
Szeretve szeretne szeretni
a szerelemben mélyen elmerülni..
Szép...jó így szeretve lenni, szeretve vágyakozni!
Nagy ölelés.. Ildikó :)
Drága Ildikóm!
VálaszTörlésCsodálatosak a Lélektakarók. Láthatatlanok mégis, mint puha lepel borulnak a lelkekre. Olyanokra is, akik bár testben még nem találták meg egymást, de könnyűségüknél fogva ide-oda szállva teszik a dolgukat. Rokonlelkek. Ami ez egyik lélekből hiányzik, a másikban ott van és már azt is tudom, hogy emiatt nem fázik a lélek. Ha rólam fogyna is a védőburok, a másik betakar, hogy megvédjen és ez több, mint a szerelem. A szerelem a testben találja meg igazi értelmét, a szeretet pedig a lélek szabadságában.
Nagy ölelés: Éva
Drága Éva,
VálaszTörlésszavaid mindenkor, akár a harangzúgások csendülő szentségei, ahogy üzennek szórt hangjuk aranyszín fényén. A Takarók a nyugalom szálaival szövődnek, az oltalom kezei húzzák őket egyre szorosabbra, hogy minél melegebb és (el)rejtőbb legyen, de mindenkor kell a fény, ami a Jóság örök követője, és ezen Jóságlámpás ott él Benned.
Ölellek szeretettel: Moha
Kedves Moha!
VálaszTörlésSzavaim visszhangok, melyek a csendhegyeimről térnek vissza, amikor a Hozzád hasonló Lelkek belépnek halkan a titokba, abba völgybe, amit az élet esői mostak mélyre. Látod? Fák állnak ott, és már nem árva törzzsel, hiszen Moha nőtt tövükbe, hogy szépségüket jobban kiemelve, karjukkal nyúljanak fel, és mindig feljebb a végtelen Egekbe.
Köszönöm ezt, és fogadd el viszontszerető ölelésem: Éva