2011. november 12., szombat

csak hiszed...

csak hiszed, hogy árvaságod csak tiéd
már rég loptam belőle mikor takaród ölén
a rojtokba bújva megérintettem lelked magányát
hogy társad legyek
mint Holdnak az Éj a Csillagok tanyáján

4 megjegyzés:

  1. Holdviláglány, Holdnak udvarában
    az Éj leplén, Csillagok tanyáján..
    titokzatos idegen takarójában
    elmereng az Élet valójában..
    Szeretve szeretne szeretni
    a szerelemben mélyen elmerülni..

    Szép...jó így szeretve lenni, szeretve vágyakozni!

    Nagy ölelés.. Ildikó :)

    VálaszTörlés
  2. Drága Ildikóm!
    Csodálatosak a Lélektakarók. Láthatatlanok mégis, mint puha lepel borulnak a lelkekre. Olyanokra is, akik bár testben még nem találták meg egymást, de könnyűségüknél fogva ide-oda szállva teszik a dolgukat. Rokonlelkek. Ami ez egyik lélekből hiányzik, a másikban ott van és már azt is tudom, hogy emiatt nem fázik a lélek. Ha rólam fogyna is a védőburok, a másik betakar, hogy megvédjen és ez több, mint a szerelem. A szerelem a testben találja meg igazi értelmét, a szeretet pedig a lélek szabadságában.
    Nagy ölelés: Éva

    VálaszTörlés
  3. Drága Éva,
    szavaid mindenkor, akár a harangzúgások csendülő szentségei, ahogy üzennek szórt hangjuk aranyszín fényén. A Takarók a nyugalom szálaival szövődnek, az oltalom kezei húzzák őket egyre szorosabbra, hogy minél melegebb és (el)rejtőbb legyen, de mindenkor kell a fény, ami a Jóság örök követője, és ezen Jóságlámpás ott él Benned.
    Ölellek szeretettel: Moha

    VálaszTörlés
  4. Kedves Moha!

    Szavaim visszhangok, melyek a csendhegyeimről térnek vissza, amikor a Hozzád hasonló Lelkek belépnek halkan a titokba, abba völgybe, amit az élet esői mostak mélyre. Látod? Fák állnak ott, és már nem árva törzzsel, hiszen Moha nőtt tövükbe, hogy szépségüket jobban kiemelve, karjukkal nyúljanak fel, és mindig feljebb a végtelen Egekbe.
    Köszönöm ezt, és fogadd el viszontszerető ölelésem: Éva

    VálaszTörlés