A vér szaga
Mennyi, de mennyi selejt gondolat,
elvetélt szó, tett kísért el végig.
Élet! hát miért nem szóltál hamarabb,
ne rakjam lepedőm fel az égig, kócból kihúzott madzagra?
Szaggatta szél, cibálták gonosz, alsóbb rendetlen lelkek,
páran kapaszkodtak is fel rajt' a magasba.
Tanultam.
Sőt megtanultam a hallgatásba burkolt közönyt,
különbséget tudok már tenni
a csend és közömbösség között,
mikor a szóra nem köszön vissza senki,
tudom a néma szóközök titkát,
ha nem mondtad el sohasem, akkor is
olvasok belőled...
Élet.
Cudar-kudarcaidat nem sajnáltad,
a sajgást bőven kimérted,
nem ettől születnek bennem a miértek,
és nem megyek el melletted, mintha közöm
sem volna hozzád.
Egy anya-föld szült, egy Isten hozzád hozott
kétarcú félvérek, emberi méltóságosok közé.
Egyik fél arc a szeretet tüzét,
a másik fél hozza a romlást.
Kétfelé nézünk. Miért?
Ki lát belőlünk kifelé többet,
ki tartja a szívünket markában,
ki sürget építést, ki tombol bontást,
ki őröl a megvetés malmában?
Apaság, anyaság, testvérség, szerelem, barátság...
ízük benned ha megkopott. Élet, miért?
Kezedbe sebet markolok,
körmömmel, hogy érezd a vér szagát,
piros, izzadó én-vérem ragacsos, édes illatát.
Érezz! Hogy ne szülessenek, céltalan miértek.
Mennyi, de mennyi selejt gondolat,
elvetélt szó, tett kísért el végig.
Élet! hát miért nem szóltál hamarabb,
ne rakjam lepedőm fel az égig, kócból kihúzott madzagra?
Szaggatta szél, cibálták gonosz, alsóbb rendetlen lelkek,
páran kapaszkodtak is fel rajt' a magasba.
Tanultam.
Sőt megtanultam a hallgatásba burkolt közönyt,
különbséget tudok már tenni
a csend és közömbösség között,
mikor a szóra nem köszön vissza senki,
tudom a néma szóközök titkát,
ha nem mondtad el sohasem, akkor is
olvasok belőled...
Élet.
Cudar-kudarcaidat nem sajnáltad,
a sajgást bőven kimérted,
nem ettől születnek bennem a miértek,
és nem megyek el melletted, mintha közöm
sem volna hozzád.
Egy anya-föld szült, egy Isten hozzád hozott
kétarcú félvérek, emberi méltóságosok közé.
Egyik fél arc a szeretet tüzét,
a másik fél hozza a romlást.
Kétfelé nézünk. Miért?
Ki lát belőlünk kifelé többet,
ki tartja a szívünket markában,
ki sürget építést, ki tombol bontást,
ki őröl a megvetés malmában?
Apaság, anyaság, testvérség, szerelem, barátság...
ízük benned ha megkopott. Élet, miért?
Kezedbe sebet markolok,
körmömmel, hogy érezd a vér szagát,
piros, izzadó én-vérem ragacsos, édes illatát.
Érezz! Hogy ne szülessenek, céltalan miértek.
... ne szülessenek céltalan miértek - remek.
VálaszTörlésKedves Éva!
VálaszTörlésFilozofikus versed,tanít,
elgondolkodtat.
Megszívlelendőek szenvedélyes soraid.
Köszönöm,István
Kedves Éva, most már tudom, mit értettél a vér szaga alatt. És szorongasd csak vissza bátran az Élet kezét, hadd tudja meg, hogy sohasem adod fel.
VálaszTörlésSzeretettel :Zoli
Kedves Béla!
VálaszTörlésMilyen jó is lenne, ha így lenne!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Éva
Kedves István!
VálaszTörlésGyakran elgondolkodom. Az élet nagy dolgai, bizonyos tapasztalatok után, sokunkat foglalkoztatnak. Van aki papírra veti, van aki magában keresi a megoldást.
A közönyről írtam, ami sokkal rosszabb, mint a negatív hozzáállás valamihez.
Észrevétlennek lenni, semmivé válni nem emberhez méltó dolog.
Amíg van árnyékunk, addig vagyunk. Társas, szocializált lények, és úgy gondolom, felelősséggel tartozunk egymásnak, hiszen a környezetünk alakítja az életről alkotott szemléletünket.
Minden ami számít, egy szóban, egy fogalomban összpontosul, ami a szeretet.
Köszönöm: Éva
Kedves Zoli!
VálaszTörlésA bátorságból nincs nálam hiány, inkább az okoz gondot, ha úgy érzem hiába szorongatok, vagy simogatok.
Válasz nem jön rá. Az sem, hogy fájt, és az sem, hogy csináld még, jól esett.
Köszönöm: Éva