Bársony Hold,
Te, gömbölyű csoda-fény takaró,
alvó világra álmosan boruló,
szirmaid selyem-fénye lényem,
halk hangú neszed menedékem,
csendízű álmom temetője,
hajnali csillagom vezetője,
vagy magad örök-fagy,
mégis kérlek,
mert véled élek,
a Napot ne várd,
közelről ne szeresd,
megéget, s magadra hagy.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésÉjszakai követőd csendben elcseni versedet,
és verselői jelképedet büszkén mutatja,
hogy még többen olvashassák gyönyörű versedet.
Olvasód,István
Kedves István!
VálaszTörlésValóban késő éjszakai élmény volt.
Köszönöm, a továbbítást is szívesen megengedem:)
Szeretettel: Éva