Csak játéknak indult

Csak játéknak indult az egész,
langyos-könnyű kis sorok,
mint tea keksszel,
szó helyett csevej,
diétás rímbeszéd.
S most akár a drog.
Akárha írott, akárha mondott,
nem fogyhat el, mert utána nyúlok,
előkaparom a szűk rések mögül,
állítmány, ige,
alul vagy fölül.
Töményen szúrom a szavakat,
vénából vénába,
agyamban kupacok rakódnak egymásra,
csapódnak ütemes glédába,
kínból rímbe,
kiterítve fekszem színről színre.


Elért a vértolulás az agyban,
szorítás szűk mellkasban,
a visszafojtott levegő,
a nem evés,
nem ivás,
nem alvás,
betűk közt csapongás,
szívás, sírás,
facsarás, küzdés,
bűnbeesés a tű-ért,
a tá-ért,
értetek, a máért,
és hogy könnyű lehessek,
magam fölött lebeghessek,
- akár vajúdás végén felszáradt asszony,
oxigénnyomás után,
ki megért egy szülést -
képzeljek repülést sután.

Kérdőjelet kiált a meddig még...?

                    *
Szegény asszony, csak áll a jégesőben,
bízó szemmel az égre néz;
- Ritkán aratok, de akkor is vetek...
Mert megtartja hitét a magasról hulló
megnyugtató szent-beszéd.