Feltámadásra

A tiszta égről ránk nevet a selymes ragyogás,
buzgó szájról felhangzik a legszebb vallomás.
Uram, de jó már érezni, hogy eljön ünneped,
feltámadásod hajnalán majd én is ott leszek.

Eléd borítom lelkemből a sötét gondokat,
sebes válladra felveszed és viszed sorsomat,
bejárja édes illatod a szívem otthonát,
feleded már a Rád rakott töviskoronát.

Hangodban nincsen bús-harag, csak védő, áldó szó,
megalázásod estéje a múltba dobható,
Te nem rovod fel népednek a sajgó sebeket,
s, hogy eldobjuk a ránk kínált sors-kereszteket.

Most minden nappal közelebb a Golgota felé,
megrakott háttal hajolunk a kereszted elé,
már tudjuk Tőled porba hull a bűnös gondolat,
s ránk teríted majd hófehér gyolcspalástodat.