Munka-dal

Elvon, elterel, hajszol,
mégis járod a malmot,
nem sírsz rácsokba dőlve,
mint a rab,
ki tán csak vajat majszol,
mert kenyere
szabaddá válva otthon maradt.

Ló vagy bár magad is,
igás és hátas,
alattvalója másnak, de
viszed a terhet,
mert aprítni való kell
gyermeked kezébe a tejhez.

Annak az éhes szájnak,
te vállaltad, hát nyeljél hármat
ma is holnap is,
akkor is,
ha miatta csaták várnak.

Hajnaltól éjjelig öregszel érte,
ráncokat raksz arcod szekerére,
hogy mondhasd egy nap,
Istenem, megérte!