2011. április 28., csütörtök

A meg nem értőknek

Mintha megszűnt volna már dadogásom,
felszakadt volna legátolt forrásom,
mintha zúgna már és ömlene vizem
árasztva szét  duzzadó hitem.
Csak ne hidd, hogy könnyű volt
áttörni a múlton,
mikor a lábam alá csak
követ raktak folyton,
fejemre sújtottak bárddal,
hátrébb a kézzel,
visszább a lábbal, és
hallgass.
Bárányt enne mindig a farkas.
Majd megéred talán, hogy
kamrádból éhség tátong,
sem szülőd nem lesz,
sem párod,
csak négy árva madarad,
piszmogó csőrükben konkoly,
megéred tán, hogy olykor
útszélről kerül ki búzamag.
Ne ítélj, ne háborogj rajtam,
én csak adni, adni akartam,
és akarok,
addig míg köztetek maradok,
nem piszkot, nem szennyet,
úgy hiszem örökölt javakat.
Ne sajnáld tőlem a szavakat.

3 megjegyzés:

  1. Kedves Éva!
    Verseidet sokan olvassák,
    a meg nem értők is talán,
    A megértést az élet-történet segíti,
    Írj, és taníts verseiddel.
    Köszönöm,István

    VálaszTörlés
  2. Kedves István!

    Szeretném, ha megértenének. Csak ennyi az én óhajom.
    Köszönöm a kedves szavakat, szeretettel: Éva

    VálaszTörlés
  3. Kedves Éva!
    Megértelek,megértenek...

    VálaszTörlés