Másképpen álmodom

Mától másképpen álmodom.
Nem adok helyet a kósza vágynak,
bizonyosságomban két lábon élem,
lekopott máz alól,
meztelen valómból szétfolyó szürkeségem.

Szép, ifjú vágták,
sorompó alatti átbújások,
esztelen vétkezések,
régi cimborák, lány barátok,
megkaptátok-e ideátok?

Engem átvertek akkor is az álmok.

Az erőtől duzzadó késztetések
már csak pillangó szárny-legyezések.
Magamat vetem meg érte...
Elhitették velem,
az egyszeriben,
utánozhatatlanban,
a megismételhetetlenben,
a világmegváltást sürgető
csatakiáltást.

Öleltem nyakát a nekem született mindenségnek,
felébredtem,
 - s nem maradt semmim sem.

De megtanultam.

Nem illik rügy a száraz fának,
és mára már elég,
ha az a pillangó szárny-legyezés enyhet hoz tűző délben,
mert taposom hátát míg bírja földem.
Világmegváltás...álmomban sem kísért.