Monotónia

Az idő csapjából lassan
koppannak le a percek,
nyomukban vízkő,
csepp, kő, csepp...
a gyertya serceg,
fekete magja
parányi fénnyel játszik
még nekem,
s az elcseppent perc
összegyűlve,
üres mederbe
tömörülve
tengernek látszik,
s nem tudok úszni.
Megfullad életem...