Maradni kell

Az ember nem lehet falevél,
szálló, gyökértelen,
kitéve viharnak, szélnek,
rothasztó esők vak-szeszélyének,
mi elmossa nyomunk,
sárba ver,
amíg a föld van, és rajta hely,
mi, addig maradunk.

Az ember mag,
s mielőtt elvetik,
már új sarjban terjed,
ízekben, sejtekben, vérben,
szíverek lüktetésében,
nem léphet ki,
hogy nincs tovább.

Maradni kell míg van magvető,
utódunk ő,
a gyermek,
nem vakul be addig a mag,
míg születünk,
s bennük gyökerünk terjed.