betakar, de fázom,
éhes, kobzó lelkemmel
lábánál tanyázom,
komor gyökrem kapaszkodik
erdő tarka mélyén,
cseveg bennem madárdal
és megfullad a végén.
Állanak a fellegek,
borús időm játszik,
a kigombolt ingem alól
pőreségem látszik,
barna mázam tetején
döngicsélnek legyek,
jó lenne egy csere-bere,
ha ő jön, én megyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése