A világom feszül rajtam,
bő ruhákban más vigad,
szűk a rongyom.
Szívem ritmusa kihagy.
Zsebéből a kezemet
gombolásra kivehetném,
de nem teszem.
Illik nekem ez a mellény.
Nincs sújtása, cifra bojtja,
kézzel szegett ó darab,
szorítanak a szavak.
Apám után ez maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése