hogy gyarló, zsarnokod vagyok,
önzésem hallom a panaszodban,
mert felperzselem az időszakot,
ha korlátodban titkon féltesz,
nem érzem; tőled tudom én ezt.
Mikor egy percet kihagy a vekker,
és nem szaladsz elém nyomban,
magam mindig kétségbe ejtem,
hogy nincs otthonom a világodban.
Ülök a néma csend-hengerben,
mintha az élet ennyi volna,
de szívedbe loptál settenkedve,
mielőtt szívem csomagolna.
Nem zsarnokság, szívhang ez
VálaszTörlésmi nyugtalanít
még sem hiszem, hogy
a csendet fekete-fehérben
kell megélni..
ám sokat nem tudok ígérni..
csak némi színt, ha gondolod
csak némi ricsajt, mi belül feldobog.
Állj fel abból a csendességből
mi időnként élted lehangolja
bár néha erre is van szükség
csak izenned kell...
itt a segítség!
Ölellek.. Ildikó :)
Ne nyugtalankodj, nekem a csenddel semmi bajom, legyen az bármelyik, mert megszólal a bent, és az jó.
TörlésNyugi Ildikó!
Ölellek:)