Megint egy újabb enyhe, szótlan este,
árnyak játszanak maszatos falon,
egyik lassan nyúlik, és hirtelen
fent hasal lustán a deszkás plafonon.
Sárga csillagos, fekete paplanban
alszik a száraz, sápadt anyaföld,
muzsika helyett a moly citerázik,
csészémből felszállt a bús teagőz,
langyosan semmilyen ízű, a hideg
csésze szélével kiskanál cseveg,
a tea hűl, mint az emberi szívek,
melyek elhidegülnek magányban,
míg csak a falak maradnak társnak,
a játékot rajtuk őrzik a szemek.
A jó Isten megadta,
VálaszTörlésemberfia felfedezte
ha kezedbe veszed
hagyd, hogy ujjad meglelhesse
azokat az apró gombokat
melyek tudják a hívószámomat...
Teád jéghideg lesz meglásd
mire befejezed
nem érzed, hogy magányos lenne szíved!
Ölellek.. Ildikó :)
Köszönöm, de nem szabad egyből kettőt csinálni:)
VálaszTörlésGyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm, drága Peo:)
Törlés