2012. május 25., péntek

Dalocska

csokrom nem köthetem
mezei virágból
mire hozzád érnék 
úgyis elhervadna
esőtlen földemen 
ittas szellő táncol
szomjazó forrástól 
folyónk elapadna

hajónk letapadna
lelkünk cserzett lenne
lelketlen magányban
bánat gyökerezne

kötöm szavak csendjén
buzgó igék hátán
ível a gondolat 
vallomás szivárvány
langyos eső itat
napfény füröszt halkan
szívem dobbanása
érted szól e dalban




2 megjegyzés: